Írjon nekünk, véleménye fontos számunkra!

1 éve a Farkasbab lakásotthonban

Egy tavalyi EU-s TÁMOP pályázathoz kapcsolódóan kezdtünk el a Farkasbab utcai  Bokréta nevelő otthonba kijárni néhány önkéntessel KUL klubot tartani az ott élő gyerekeknek. Ezeken a klubokban kéthetente nem csak a társadalmi beilleszkedésüket akartuk segíteni, nem csak drog és AIDS megelőzésben akartunk helytállni, hanem bemutatni nekik Istent és  megmutatni neki, hogy mennyire szereti őket. Az egy év alatt alaposan megismertük egymást és sok-sok belső és külső , egyéni és csoportos programon keresztül,  jó időket töltöttünk együtt, nagyon megszerettük egymást. Öröm volt számukra szeretetet közvetíteni, és megtapasztalni az ő szeretetük feltöltő erejét!

A KUL KLUB szülinapját  is együtt ünnepeltük meg hiszen ha ennek a hármasnak egy szereplője (gyerekek, önkéntesek, Isten) is hiányzott volna, nem juthattunk volna el idáig! A  bulira a gyerekek rajzokkal készültek, mi  fotókat és apró ajándékokat vittünk a nevelő pedig tortát sütött. A játékos vetélkedőt egy közös pizzáztás zárta (a Pizza forte támogatásának köszönhetően)!

A gyertya elfújásakor a közös kívánságunk az volt, hogy legyen 2. szülinapja is a KUL klubnak!

Borbás Réka, Takács Judit

Egy KUL szilveszter - kicsit komolyabban - 2011

Jó a nevünk. Stílusosan mindent úgy lehet kezdeni, hogy egy KUL esemény. Jelen esetben írhattam volna, hogy egy KUL szilveszter. Az volt, persze. De igazából valami sokkal több annál.
Mérföldkő.
Sokak életében volt az,  az önkéntesek közül is, és hiszem, hogy a gyerekek életében is.  Nehezen indult. karácsony környéki kapkodós készülődés, átláthatatlanság. Van elég ember? van e elég gyerek egyáltalán? Tanító?
Káosz. Isten kiszólt a szervezésben. BÉKESSÉG. Kicsit úgy tűnt helyükre kerülnek a dolgok.  Megjöttek a gyerekek és láttuk, hogy különleges zizgés van rajtuk. Senki nem volt langyos. Vagy hideg, vagy forró volt, és ha lehetséges ezt még váltogatta is…Rohangálás, szemtelenség, fékezhetetlenség, fegyelmezetlenség, tombolás. De nem úgy mint máskor.  A másik oldalon pedig puhaság, könnyek, felszakadt sebek, gyógyulás, reménység, BÉKESSÉG, öröm.
Sok bizonyság született. Mély beszélgetések a gyerekekkel, találkozások, magvetés. Találkozások.
Jó megállni néha kicsit gondolkodni, honnan jöttünk és merre tartunk. Ha benne vagyunk nehéz látni, hogy fejlődikünk e. De nagyon egyértelműen látszik, hogy igenis fejlődik. A gyerekek odajönnek hozzánk, kérdeznek, keresnek, emlékeznek. Visszamenőleg, 2-3-4 évvel ezelőtti beszélgetésekre. “Emlékszel, amikor négy éve ott a táborban beszélgettünk és én sírtam? És akkor te azt mondtad…”
Visszatérve a szilveszterhez. Kemény volt látni újra nagyon tisztán, hogy mennyire kiszolgáltatottak a gyerekek, akiket nem vesz körbe a család védőhálója, a társadalom alap sejtje. Így olyanok, mint egy szabad terület, egyszerűen nincs az a körülölelő védelem, ami a család.

És Isten használ újra és újra, az aktuális űrt betöltve, árad a szeretete. Valami világossá vált itt. Van családom. Tudom, hogy mit jelent a testi vér köteléke. Megértettem azonban, hogy ezeknek a gyerekeknek viszont valóban MI vagyunk A család. Mert ha van is családja, annyira sokszor csak a fájdalmat és csalódást jelenti.
Hálás vagyok az önkéntesekért, akik járnak velünk ezekhez a gyerekekhez. Nagyon nagy felelősség mindazt a felelősséget elhordozni, amit a gyerekek ragaszkodása, szeretete jelent. Ez azért nagyon komoly, mert már nem lehet csak úgy ki-bejárni az életükből.
“Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…”

Állami gondozottaknak lett szebb a karácsony, Önnek köszönhetően!

http://hirszerzo.hu/nyuzsi/2011/12/24/Allami_gondozottaknak_lett_szebb_a_karacson_7HWNUL

Nemrég a Hírszerzőn is meghirdettük azt az akciót, mely megunt ruhákat, játékokat kért gyermekotthonokban élő gyermekek, fiatalok javára. A gyűjtés sikeres volt, az összegyűlt felajánlásokat a KUL Alapítvány (melynek lapunk vezető szerkesztője is önkéntese)szétoszotta Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei gyermekotthonokban. Az alapítvány nevében is köszönjük a felajánlásokat!

tovább az archivumhoz »
Eseménynaptár
Hirlevél feliratkozás
hírlevél archívum megtekintése »