Rólunk szól
http://hirszerzo.hu/nyuzsi/2011/12/24/Allami_gondozottaknak_lett_szebb_a_karacson_7HWNUL
Nemrég a Hírszerzőn is meghirdettük azt az akciót, mely megunt ruhákat, játékokat kért gyermekotthonokban élő gyermekek, fiatalok javára. A gyűjtés sikeres volt, az összegyűlt felajánlásokat a KUL Alapítvány (melynek lapunk vezető szerkesztője is önkéntese)szétoszotta Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei gyermekotthonokban. Az alapítvány nevében is köszönjük a felajánlásokat!
Van, aki barátaival a Balatonhoz vagy tengerpartra megy nyaralni, és önfeledten, átbulizva a napokat és éjszakákat élvezi a jól megérdemelt éves szabadságát. Mások ismeretlen vidékeket fedeznek fel, így biztosítva a tökéletes kikapcsolódást a hétköznapi taposómalom után. Huszonéves korban, amikor már munkával keresi meg az ember a kenyerét, teljesen normális, hogy a munkahelyi, fizetett szabadság ténylegesen a szabadság fogalmával párosul. Judit, Kata és Éva a feltöltődés egészen más formáját választotta: szabadidejükben önkéntesként állami gondozott fiatalok számára szerveznek táborokat egy alapítvány segítségével, mely a KUL Alapítvány nevet viseli (Kelet-európai utógondozottakért és lakóotthonban élőkért alapítvány)
Piárosból főállású önkéntes
„Mind a hárman ugyanarra az egyetemre jártunk kommunikáció szakra, és a diploma megszerzése után a szakmánkban igyekeztünk elhelyezkedni” – kezdi Apáthy Judit, az alapítvány mozgatóereje, aki öt év pr-munka után különböző munkahelyeken március óta főállásban az alapítvány ügyeit intézi. Évi az IBM-nél a humánerőforrás osztályon munkatárs, Kata pedig nemrég kezdett dolgozni egy kiadónál mint sales asszisztens. „A véletlen hozta úgy, hogy kapcsolatba kerültünk a szabolcsi állami gondozott gyerekekkel, akiknek az ügye azóta a szívügyünk lett – emlékszik Judit a kezdetekre. – Én önkéntes ifjúsági vezetőként már hat éve foglalkozom fiatalokkal, és tavaly egy spanyol-angol tábort szerveztem középiskolásoknak, ahová a szervezés hiányosságai miatt nem jött el elég gyerek. Ekkor egy jó ismerősöm, a KUL Alapítvány kuratóriumi elnöke felajánlotta, hogy az alapítvány segítségével töltsük meg a tábort állami gondozott gyerekekkel. Úgy mentem le a táborba, hogy semmiféle tapasztalatom nem volt a hátrányos helyzetű fiatalokkal, akiknek nagy része roma származású, gátlásaim voltak velük kapcsolatban, fogalmam sem volt, hogyan közelítsek hozzájuk. Egyet tudtam csak, hogy szeretnem kell őket és akkor minden menni fog. És így is lett.”
A szeretet megnyilvánulásai
Aszódi Évit Judit szervezte be önkéntesnek, amikor lecsalta a tiszadobi táborba, és Évi aztán a tábor végéig ott ragadt. „Azonnal a szívembe zártam ezeket a fiatalokat, akik anynyira ki vannak éhezve a szeretetre, hogy az hihetetlen. Az elején állandó kényszerem volt, hogy megsimogassam a fejüket, minden fronton tudatni akartam velük, mennyire szeretem őket. Egészen addig, míg az egyik kisfiú rám nem szólt, hogy ne simogassam már folyton a fejét, nem vagyok a mamája. Amikor véget ért a tábor, volt nagy sírás-rívás, legszívesebben mindegyik gyereket azonnal örökbe fogadtam volna. Belopták magukat a szívembe, számukra pedig a mi odafigyelésünk és törődésünk szeretetbombaként hatott, így nekik is nehezen ment a búcsúzás. Lelkileg nagyon megviselt az azt követő négy hónap, rá kellett jönnöm arra, hogy ha segíteni akarok nekik, életük szomorú történéseit egyszerű tényként kell kezelnem és nem szabad átengednem magam az érzelmeknek” – mesél Évi az első táborról. „Nem volt gondunk a fegyelmezéssel, bár az első éjszakát ébren töltöttük, hogy vigyázzunk a fiatalok erkölcseire – veszi át a szót Judit. – Ebben a táborban 11-20 éves fiatalok gyűltek össze és néhányan azért bepróbálkoztak. De türelemmel mindent el lehetett érni náluk. Sok gyerek viselkedésében komoly változásokat figyeltünk meg: ezekre az érzelmileg sérült gyerekekre fantasztikus hatással van a szeretet. Záray Kata, a harmadik barátnő sem érzett másként, akit barátja, az alapítvány kuratóriumi elnöke vitt magával a táborba. ”A tábor óta év közben is tartjuk a gyerekekkel a kapcsolatot, levelezünk velük, telefonálunk nekik és elmegyünk meglátogatni őket. Két-három havonta jön egy újabb tábor, amit mi is és ők is nagyon várunk. Számomra ez az önkéntes munka ad értelmet az életnek, ez olyan ügy, amibe érdemes időt és energiát fektetni. Legszívesebben most már csak ezzel foglalkoznék, de realistának kell maradnom: a számlákat valamiből be kell fizetni, az önkéntes munka pedig nem jár pénzzel.”
A háttérmunka
Judit nagyon hálás szüleinek a családi támogatásért, a biztos anyagi bázis tette számára lehetővé, hogy ma azt csinálhassa, amit igazán szeret: főállásban segíteni a rászorulókon. Múltbéli tapasztalatait és kapcsolatait felhasználva száz százalékon pörög, gyűjti a pénzt a következő táborra, keresi az újabb önkénteseket, jótékonysági esteket szervez. „Általában lelkileg stabil embereket keresünk önkéntesnek, de az a tapasztalat, hogy ha valaki nem teljesen van rendben önmagával, az önkéntes munka során olyan visszacsatolásokat kap a gyerekektől, amitől azonnal egyenesbe jön. Egy tizenhat éves roma lány olyan életbölcsességekkel tudja ellátni az embert, amit örökre az eszébe és a lelkébe vés. Jelenleg Szabolcsban keresünk segítőket, akik helyben könnyebben tudják tartani a kapcsolatot a gyerekkel, és a nevelőkkel együttműködve teszik gazdagabbá a gyerekek életét.” Judit tapasztalata szerint Magyarországon a cégek, vállalatok társadalmi felelősségvállalása még gyerekcipőben jár. Sok helyen kell kopogtatni, míg végül megtalálja azokat, akik érzékenyek az ilyen jellegű segítségnyújtásra. Májusban Nyíregyházán bemutatkozó jótékonysági estet szerveztek, ahová három olimpikon kajakozó is eljött, és Olá Ibolya adott koncertet. A gyerekek a húsvéti mesetáborban írt mesékből adtak elő egy színdarabot. Az alapítvány azt szeretné, ha a fiatalok megtanulnák, hogy semmit sem adnak ingyen, a táborokhoz a pénzt sok-sok munkával lehet előteremteni. A lányok nem tanítók, sem pedig nevelők, ezekre a feladatokra megvan a szakképzett munkaerő. ők önkéntesek, akik boldogabbá szeretnék tenni ezeknek a hátrányos helyzetű gyerekeknek az életét és segíteni őket a későbbi társadalmi beilleszkedésben. „A kicsikkel sokat játszunk, a nagyobbakat az élet praktikus dolgaira igyekszünk megtanítani. Oláh Ibolya hívta fel a figyelmünket arra, hogy a roma fiatalokat arra is fel kellene készíteni, milyen hatások érhetik majd őket a nagybetűs életben származásuk miatt. Meg kell ismertetni őket a saját értékeikkel, és segíteni kell nekik abban, hogy elfogadják roma származásukat” – foglalja össze munkájuk lényegét Évi. És mi lesz, ha a lányok egyszer családot alapítanak? Kata így gondol a jövőre: „Szeretnék gyerekeket, és remélem, ha majd családom lesz, akkor is tudom folytatni ezt a munkát, persze másként. El tudom képzelni például, hogy a családi nyaralásainkra magunkkal viszünk majd egy-két állami gondozott gyereket, és a saját gyerekeimnek és az ő barátaiknak mindez teljesen természetes lesz.”
László Krisztina
Este hat óra, a Krúdy Vigadóban alig van felnőtt, szinte csak a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei lakóotthonokban nevelkedő gyerekeket látni. Jótékonysági estre készülnek, ahová elhozták alkotásaikat, a Nagy feladat címet viselő színdarabot – amelyben az emberi élet erkölcsi buktatói allegorikus alakok formájába jelennek meg –, mutatóba néhány on-line árverésre szánt pasztellképet, festményt, valamint egy táncprodukciót is. Izgatottan jönnek-mennek a gyerekek, ruhát próbálnak, színpadot rendeznek, no meg millió kérdéssel ostromolják Apáthy Juditot, a KUL alapítvány koordinátorát, a mai este „lelkét”. A teremben lassan gyülekeznek a segíteni tudó és akaró cégek képviselői. A Hídépítő Zrt. vezetői, üzlettársai jönnek legelőbb, aztán csatlakoznak más szabolcsi vállalkozások képviselői is. A neves vendégek közül Oláh Ibolya énekes érkezik legkorábban. A gyerekekkel beszélget, tanácsokat ad. Azt mondja, boldogan vállalta el a fellépést, mert tudja jól, hogy állami gondozottként felnőni még akkor is keserves, ha valakit tehetséggel áldott meg a sors. Sőt talán úgy még nehezebb. Szomorúan állapítja meg, hogy nagyon sok jó képességű gyermek kallódik el családi háttér nélkül.
Megérkezik közben Kammerer Zoltán, a magyar kajak-kenu sztárja és Kucsera Gábor, valamint Benkő Zoltán, a pekingi olimpia új reménységei. Kammerer arról beszél, hogy 2003 karácsonyán megvendégelte a fóti gyermekváros lakóit, azóta elkötelezett az ügy iránt. Kucsera felveti, hogy szerencsés lenne evezős nyári táborokat szervezni a szabolcsi lakóotthonosoknak, Benkő pedig bejelenti: az egyik szabolcsi nebuló idei horvátországi nyaralását ő finanszírozza.
Az alapítvány természetesen nem csak azért jött létre, hogy nyaralni küldjük a nehéz sorsú gyermekeket – mondja érdeklődésemre Apáthy Judit –, sokkal inkább azért, hogy a társadalmi integrációjukban hathatós segítséget adjon. – Úgy gondoljuk, ehhez minél több érintkezési pontra van szükség azzal a külvilággal, amiben felnővén, valódi családi háttér nélkül kell helytállniuk – hangsúlyozza. Integrációs programuk segítői családban élő fiatalok, akik kéthetente találkoznak kevésbé szerencsés társaikkal. Érték- és jellemépítő klubokat szerveznek nekik. Ezek az együttlétek nemcsak érzelmi pluszt adnak, de viselkedési és kapcsolati mintákat, élhető életstratégiát is közvetítenek. Ezek az alkalmak arra is jók, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek másképp talán ökrökre rejtve maradó képességeire, tehetségére fény derüljön. Ezt a komplex célt szolgálják a nyári tiszadobi táboraik, ahol a nyelvtanulást helyezik a középpontba, de ilyenek az idei meseíró táborhoz hasonló művészeti táboraik.
Közben Seszták Oszkár megyei közgyűlési elnök és Németh Bálint alapítványi elnök köszöntő szavai után a színpadra lép a tánccsoport, majd a meseíró tábor keretében született színdarab, a Nagy feladat következik. Ebben a saját jogos haragját és agresszióját végül legyőző főhősnek útja során meg kell küzdenie a Hatalom Oroszlánjával, a Kapzsiság Farkasával és a csábító Szépség Párducával.
Igaz, a mindentudó Olmanó végig tapintatosan segít neki…
Dombi Margit
Az est fővédnöke Seszták Oszkár, a Megyei Közgyűlés elnöke volt. Sztárvendégekben sem volt hiány, jelen volt például Oláh Ibolya és Kammerer Zoltán is.
A Kelet-európai Utógondozottakért és Lakóotthonokban Lakókért alapítvány célja, hogy támogassa a fiatalok társadalmi integrációját; értékteremtő, jellemépítő és életvezetési programokat, klubokat, illetve táborokat hozzon létre önkéntesek segítségével – mondta Apáthy Judit.
Az önkéntesek kéthetente keresik fel a nevelőotthonokban élőket, s eddig mintegy 100 helyre jutottak el, ahol segítették a mindennapi élet gondjainak megoldását, illetve a beszélgetéseken igyekeztek kideríteni a fiatalok rejtett képességét, tehetségét, amelynek kiteljesedéséhez támogatást nyújthatnak.
A Budapesten már az első klubok is létrejöttek, s jövőben hasonlók alakulnak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is, Mátészalkán, Baktalórántházán, Tiszadobon és Balkányban.
Tavaly Tiszadobon nyári tábort szerveztek, ahol az idegen nyelvek tanulását segítették negyven résztvevőnek. Az idén július 1. és augusztus 4. között lesz újabb táborozás, most 45 fiatal kap lehetőséget nyelvtanulására.
Szervezés alatt van egy külföldi tábor is, június végén, július elején Horvátországba vinné az alapítvány állami gondozottak egy csoportját.
Hosszabb távon az elhelyezkedésben is szeretnék támogatni a fiatalokat. Erre gyakornoki program kidolgozását tervezik, továbbá számítanak a hollandiai társszervezetükre, az ottani Andrássy Alapítvány foglalkoztatási segítségére.
A pénteki jótékonysági estet Mindenkinek van egy története címmel szervezik, amelyen tehetséges állami gondozott fiatalok mutatkoznak be meghívott üzletemberek és cégvezetők előtt. Az est egyik védnöke Oláh Ibolya énekes, az egyik kereskedelmi televízió tehetségkutató versenyének győztese, aki egykor maga is a Tiszadobi Gyermekváros lakója volt. A rendezvényen kiállított, a gondozottak által készített alkotásokból árverést is tartanak Kammerer Zoltán olimpiai bajnok kajak-kenus közreműködésével
Az alapítvány célja, hogy támogassa a fiatalok társadalmi integrációját; értékteremtő, jellemépítő és életvezetési programokat, klubokat, illetve táborokat hozzon létre önkéntesek segítségével – mondta Apáthy Judit.
Az önkéntesek kéthetente keresik fel a nevelőotthonokban élőket, s eddig mintegy 100 helyre jutottak el, ahol segítették a mindennapi élet gondjainak megoldását, illetve a beszélgetéseken igyekeztek kideríteni a fiatalok rejtett képességét, tehetségét, amelynek kiteljesedéséhez támogatást nyújthatnak.
A Budapesten már az első klubok is létrejöttek, s jövőben hasonlók alakulnak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is, Mátészalkán, Baktalórántházán, Tiszadobon és Balkányban.
Tavaly Tiszadobon nyári tábort szerveztek, ahol az idegen nyelvek tanulását segítették negyven résztvevőnek. Az idén július 1. és augusztus 4. között lesz újabb táborozás, most 45 fiatal kap lehetőséget nyelvtanulására.
Szervezés alatt van egy külföldi tábor is, június végén, július elején Horvátországba vinné az alapítvány állami gondozottak egy csoportját.
Hosszabb távon az elhelyezkedésben is szeretnék támogatni a fiatalokat. Erre gyakornoki program kidolgozását tervezik, továbbá számítanak a hollandiai társszervezetükre, az ottani Andrássy Alapítvány foglalkoztatási segítségére.
A pénteki jótékonysági estet Mindenkinek van egy története címmel szervezik, amelyen tehetséges állami gondozott fiatalok mutatkoznak be meghívott üzletemberek és cégvezetők előtt. Az est egyik védnöke Oláh Ibolya énekes, az egyik kereskedelmi televízió tehetségkutató versenyének győztese, aki egykor maga is a Tiszadobi Gyermekváros lakója volt. A rendezvényen kiállított, a gondozottak által készített alkotásokból árverést is tartanak Kammerer Zoltán olimpiai bajnok kajak-kenus közreműködésével.
Önkéntesekkel dolgoznak, pénzt gyűjtenek táboroztatásra, életvezetési, értékteremtési és tehetségkutató programokat indítanak a Kelet-Európai Utógondozottakért alapítvány munkatársai.
Apáthy Judit, az alapítvány koordinátora az ATV Reggelim Jam című műsorában azt mondta: álmuk, hogy elérjék azokat a gyerekeket, akik állami gondozásban élnek. Álmuk, hogy elérjék azokat a fiatalokat, akik családban nőttek fel, és „álmunk, hogy ezeket az életeket összekapcsoljuk”.
Az est mottója: “Mindenkinek van egy története”.
Ízelítő az est programjából: – “Nagy feladat” – című színdarab az állami gondozottak szereplésével, Oláh Ibolya előadása, kiállítás a gyerekek alkotásaiból, kajakos olimpikonjaink segítségével árverés a kiállított munkákból.
A KUL Alapítvány azért jött létre, hogy összekapcsolja a gyermekotthonban élő fiatalokat, és azokat az önkénteseket, akik családban nőttek fel, és szeretnének valamit tenni – mondta Németh Bálint, a KUL Alapítvány kuratóriumi elnöke. – Ez a hídteremtés hatja át az alapítvány munkáját. Nem csak anyagi támogatást várunk, hanem például az egyik vállakozó gokartozást ajánlott a gyermekeknek.
Oláh Ibolya igyekezett Anyácskával beszélgetni, mert nagyon régen találkoztak, de mégis szakított a Szabolcs Onlinra is időt.
- Én is állami gondozott voltam – kezdte az énekesnő. – Nagyon fontosnak tartom ezt az alapítványt, hogy segítsék ezeket a fiatalokat. Örülök, hogy itthon lehetek, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, de sajnos nem tudok most maradni, az est vége után megyünk vissza, Székesfehérvárra.
Az állami gondozott gyermekek nagyon nehéz helyzetből indulnak neki az életnek. Az élet rögös útjaira általában a szülők készítik fel az embereket, de mi legyen azokkal, akiknek nincs? Pár százezer forinttal a zsebükben – jobb esetben -, lakás nélkül, esetleg egy szakmával teljesen egyedül a világban. Ugye belegondolni is borzalmas.
A Kelet-európai Utógondozottakért és Lakóotthonokban Lakókért Alapítvány ezen a nehéz helyzeten szeretne könnyíteni többek között azzal a jótékonysági esttel is, melyet most pénteken este hétkor rendeznek meg a Nyíregyháza-sóstógyógyfürdői Krúdy Vigadóban. A jótékonysági estet Mindenkinek van egy története címmel szervezik, amelyen tehetséges állami gondozott fiatalok mutatkoznak be meghívott üzletemberek és cégvezetők előtt. Az est egyik védnöke Oláh Ibolya énekes, aki egykor maga is a Tiszadobi Gyermekváros lakója volt. A rendezvényen kiállított, a gondozottak által készített alkotásokból árverést is tartanak.
Az alapítvány célja a támogatáson túl, hogy értékteremtő, jellemépítő és életvezetési programokat, klubokat, illetve táborokat hozzon létre önkéntesek segítségével. Az önkéntesek kéthetente keresik fel a nevelőotthonokban élőket, s eddig mintegy 100 helyre jutottak el, ahol segítették a mindennapi élet gondjainak megoldását, illetve a beszélgetéseken igyekeztek kideríteni a fiatalok rejtett képességét, tehetségét, amelynek kiteljesedéséhez támogatást nyújthatnak.
Budapesten már meg is alakultak az első klubok, s a jövőben hasonlók alakulnak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Mátészalkán, Baktalórántházán, Tiszadobon és Balkányban is.
Tavaly Tiszadobon nyári tábort szerveztek, ahol az idegen nyelvek tanulását segítették negyven résztvevőnek. Az idén július 1. és augusztus 4. között lesz újabb táborozás, most 45 fiatal kap lehetőséget nyelvtanulásra.
